December 23:
Még 1 nap Szentestéig... Már csak 2 ember hiányzik közülük és teljes a kis család. Felosztották maguk között a feladatokat: Tsubasa és Shohei a konyhában ténykedtek, Kusano Matsumoto-val a kinti díszeket tette fel az ablakokra, Tackey és Tegoshi a ház előtti karácsonyfát díszítették fel, Jin Ueda-val segített Kyohei-nek és Jan-nek a benti karácsonyfa felöltöztetésénél.
Mindenki elmerült az ünnepi előkészületek hangulatában, a rádióban karácsonyi dalok szóltak és nagyon finom illatok szálltak a levegőben. Kintről halkan hallani lehetett, ahogy Kusano és Tegoshi hangoskodtak, míg a másik 2 fiú csak dőlt a nevetéstől.
A bent lévők közül mindenki a 2 egymással hangoskodó fiún nevetett. Tsubasa közben kiment a konyhából egy kis kóstolóval, amit minden bent díszítő megkóstolt.
- Na milyen? - kérdezte Tsubasa.
- Ümmm.... ez isteni! - kiáltott fel tele szájjal Kyohei.
- Egyetértek Kyohei-vel. - kacsintott rá a lány.
Tsubasa csak elmosolyodott, majd indult vissza a konyhába Shohei-hez, hogy folytassák a munkát. Mikor Jan kinézett az ablakon, akkor látta meg a tanácstalanul álló Kusano-t, amint még mindig Tegoshi-val vitatkoznak és jókat nevetgélnek.
- Hogy tegyük fel az ablak díszeket? - énekelte Kusano olyan hangosan, ahogy csak tudta.
- Notti! - kiabálta ki Jan a fiúnak.
- Igen? - válaszolt a fiú.
- Előbb a párkányra a dekorációt és utána az égőket! - adta az ötletet Jan.
- Vettem! - kacsintott rá a lányra az ablakon keresztül.
Mindannyian hangosan nevetni kezdtek. Kusano szeretett bohóckodni és így érezte magát a legjobban. A kint lévők valamit nagyon figyelhettek, mert mindenki megállt a díszítéssel és csak meredten álltak.
Jan lemászott a létráról és a bejárati ajtó felé igyekezett, rögtön utána Ueda és Jin követte. Mielőtt kiért volna az ajtón, Ueda a háta mögé húzta, megfogta a kezét és úgy mentek tovább egészen a lépcsőkig.
Szerencsére nem sokáig tartott, mert mikor megálltak, a fiú elhúzódott előle, utat engedve neki, ekkor látta meg 2 hiányzó vőlegénye közül az egyiket, aki nem más volt, mint Golf.
Nem sokat gondolkodott, azonnal futásnak eredt és a fiú ölébe ugrott. Olyan szorosan ölelték egymást, hogy alig kaptak levegőt, de ez nem érdekelte őket. Jó ideig lehettek kint, mert mikor lazítottak az ölelésen, már mindenki ott volt körülöttük.
A lány még mindig Golf ölében volt, aki gyakorlottan tartotta őt úgy, ahogy Carlos szokta, és hozzászokott, hogy órákon át hurcolja magával. Először Ueda-val ölelték meg egymást, majd jött Kyohei és Jin.
- Átveszem. - ajánlotta fel Tatsuya Golf-nak.
- Rendben. - bólintott hálásan a fiú.
Jin halkan morgolódott Ueda mellett, mikor átvette a lányt és ugyanúgy tartotta az ölében, mint Golf tette pár másodperccel ezelőtt. Jin-nel mindketten imádták ölbe venni a lányt és gondoskodni róla.
- Jól ülsz? - kérdezte Tatsuya lágy hangon.
- Igen. - mosolyodott el a lány.
Jan szó nélkül hozzábújt és élvezte minden pillanatát, ahogy Ueda is, egyedül Jin elégedetlenkedett hol jól, hol alig hallhatóan, amivel lassan mindenkit kiakasztott.
Ahogy beértek a hallba, Jin nyavalygása és morgása egyre elviselhetetlenebbé vált, főleg Tatsuya számára, de még mindig nem reagált rá, a többiek pedig csak kikerekedett szemekkel nézték a tűrőképességét.
Golf is megunta Jin színjátékát, így összenézett Ueda-val és átvette tőle a lányt, majd leültek a kanapéra. Jin végül a jelenet hatására befejezte hangos tiltakozását és duzzogva leült melléjük.
Utálta, hogy ennyien körülrajongják a lányt és rajta kívül még 10 másik srác tartozik a vőlegények közé. Hozzá kell szoknia, hogy itt nem ő irányít és menyasszonya ahhoz bújik közülük, akihez csak akar, csak az zavarta, hogy bármikor próbálná kihasználni a lehetőséget valaki mindig megelőzi.
Végül is az este nagyon kellemesen telt el, együtt vacsoráztak, sokat beszélgettek, nevettek és ő kísérhette el Jan-t a szobájáig, hogy jó éjt puszit lophasson tőle, amit szeretettel viszonzott.
Hajnali 1 körül a kastélyra csend és sötétség borult, egyedül a lány szobájában égett még a villany. Képtelen volt teljes sötétben aludni. A múlt nem hagyta. Mikor még gyerek volt, egy lény támadta meg őt, súlyos sérüléseket szenvedve.
Szerencséjére Lucian akkor követte őt és rajta tartotta a szemét, hisz akkor kezdett azzá válni, ami ma is: A Hatcher vérvonal tiszta vérű utódja, aki ugyanazokkal a képességekkel született, mint a vérvonal eredője.